Arany(os) anomáliák

- Te egy istennő vagy! - és még egy ölelés és pár puszi is járt, csak mert megengedtem, hogy 9-ig olvasson.

(Alkonyatot, de az már más kérdés...)

- Mindig mosolyogsz és nem hagyod, hogy szomorú legyek.

- Lemaradsz a csokiról!

Kitettem a faliújságra a szakdolgozati beszélgetésről szóló papírt, közben (egy régi csoportomból) elkapott Á., mindenképp tudni akarta, mi van rajta.

- Mi ez? Hol? Az hol van? Négyes vagy hatos? Villamos? Te ott rendelsz?

- J, te vagy a kedvenc konduktorom!

D. meséli, hogy eddig minek öltözött farsangon:

- Meg Micimackónak. Mézzel!

- Ülj le R. mögé, hozz egy zsámolyt magadnak!

(csak két alacsony van egymásba téve)

- Mindkettőt!

- Mindkettőt???

- Megérdemled!

- Tudod, mit ettem az óvodában? Bolognai milánóit.

- Ők miért nem tudják olyan jól a dolgokat, mint te?

- Még mindig hihetetlen, hogy itt vagy (a csoportunkban)!