Arany(os) anomáliák

- Szia, zseni!

- Én is ötöst adnék, pedig nem voltam ott.

- Szia, de szép vagy!

1. Gy.: - Szia, gyönyörűségem!

2. B.: - Te vagy az egyetlen, aki hiányozni fog!

3. G.: - Támogatunk, jól fog menni (a záró)!

Egyik:

Zsinórban három órát helyettesítettem - földrajzból a Duna és a Tisza, matekból az egybevágó transzformációk, angolból egy szöveg fordítása volt az anyag. 

Spontán (és túlórában). Nyolcadikban. A gyerekek meginvitáltak egy magyarra is, annyira tetszett nekik.

Másik:

Gy. megkérdezte, hogy elhoztam-e a szép ruhám (tegnap a treffes szoknyámban voltam, tetszett neki).

Még egy:

I. megjegyezte, hogy legközlebb lilában jöjjek, ne zöldben. Az nem tetszett neki.

J-vel ülünk a fürdőben, várjuk, hogy jöjjön a laboros lekezelni a gombát. J. próbál az ujjával fütyülni ("elsőre nem fog menni, majd harmadszorra"), én megmutatom, hogyan tudok, de az ujjammal nekem se megy.

Á.: Jó anya leszel.

- Mikor zárózól?

- Két hét múlva.

- Kivel?

- Veletek. :)

- Loikujztgrvfecnveqőbw (örömittas káromkodás)! Akkor kiöltözöm!

Technikán a téma az egyik tanár (gyerekeket, hallgatókat is tanít).
Enyhén túlzásba viszi az illatokat, Á. szerint írhatna egy könyvet All about parfume címmel.

Az ajtóban megjelenik egy kisiskolás fiú, két bottal felém indul:

- Jó napot, ön írja a szakdolgozatát?

(Később: Tegeződhetünk?)